2020. máj. 16.

Pekry Lőrinczné Petrőczy Kata Szidonia (1658-1708): Siralmas volt…

Siralmas volt, tudom, az én születésem

Siralmas, s árvájul volt felnevelésem,

Siralmas, keserves szárnyomra kelésem

Siralmas lesz holtig búban gyötrődésem.

 

Mert szivem az búba, mint sűrű füstbe ful

Jaj! a szerencsének tétettem ki tárgyul;

Ő kegyetlensége nem szünik de újul –

Szerencsétlen vagyok s bánatim lángja gyul.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 113. l. – Bp., 1903.

 

 

Pekry Lőrinczné Petrőczy Kata Szidonia (1658-1708): Sebes árvizeknek…

 

Sebes árvizeknek

Kegyetlen szeleknek

Érzem kemény zugását.

Szívemnek fájdalmit

Iszonyu kínjait

Szemeim könyhullását

Meg nem állithatom;

Óránkint jajgatom

Szerencsém változását

Mert naponkint nőnek

Soha meg nem szűnnek

Bánatimnak árjai.

 

Már elfogyott nékem

Minden reménységem

Vig órámat nem várom

Sőt mind éjjel-nappal

Epedvén sok búval –

Fájdalmimat jajgatom

Minthogy igy gyötrődöm

Szörnyen emésztődöm.

Halálomat óhajtom.

Azért teljességgel

Bizon nagy készséggel

Kivánok elköltözni.

 

.        .        .        .        .

 

Nincsen orvossága

Semmi vigassága

Búban epedt szivemnek

Kevés a szánója

Nincs vigasztalója

Jaj! ily reménytelennek –

Nem hogy enyhitője

Avagy segítője

Lehetne én ügyemnek

 

Mert az halál nékem,

Lehet segítségem

Hogy elfelejtsem búmat,

És ő enyhítheti

Sebemet béköti,

Gyógyítja fájdalmimat;

Elveszi szívemről

Letörli szememről

Gyakor könyhullásimat

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 118-119. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése