Könnyem csordul
Kedvem mozdul,
Mint hegyestőr
Szivemre tör;
Gondolatimban ha bészállok
Képzelődésemben ha megállok:
Végemet érem
Jaj, mert foly vérem…
Sötétek nékem az egek!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig145. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése