Te vagy a legény Tyúkody pajtás!
Nem ollyan mint más, - mint Kuczug Balázs
Teremjen hát országunkban jó bor, áldomás…
Nem egy fillér, - de két tallér kell ide, pajtás.
Szegénylegénynek olcsó az vére:
Két-három fillér egy napra bére;
Azt sem tudja elkölteni, mégis végtére
Két pogány közt egy hazáért omlik ki vére!
Rajtunk német dúl, rajtunk török jár,
Tűz-vassal pusztúl ország és határ;
Ez az istentelen német annyi kárt tött már:
Hozzá képpest hogy mit sem tött török, sem tatár!
A nagy uraknak mézes szókat hány,
S hozzá hódúlnak, mint búdúlt zsákmány…
Hej nagy urak! nem keresztyén az, a ki pogány:
Rosszabb pedig még ennél is labancz, valahány.
Mindent ígér, de csak szorúltában, -
Semmit bő nem vált, ha szabadjában;
Az németnek – ebhitűnek fogadásában
Ne bízz többet, mint az ebnek ugatásában!
Pusztítni jött, nem segítségre, -
Hogy elfoglalja országunk végre;
Álnoksággal nemzetünknek esküdt vesztére:
De az isten ráfordítja még ő fejére!
Csak azt nézd pajtás, hogy labancz hol van?
Csak azt vágd pajtás nagy busúltodban.
Mert e pogány kiöl mindent édes hazánkban, -
Vágd tehát még az magyart is társaságában!
Tölts kupámba bort, az lölkemnek bort;
Német vesztére űljük meg a tort.
Ma egymással – bajnoktárssal együtt iszunk bort:
Vírradatra úgy üssük meg a német tábort!
Töltsd az kupákot – töltsd az pulhákot,
Készen tartsad jó, súllyos szablyádot.
Úgy igyál hogy ha hallod a trombitákot –
Vért ihassál, s német testbűl rakj garmadákot!
Bort kupámba bort, embert a gátra!...
Tyúkody pajtás induljunk rája!
Verjük által az labanczot a másvilágra
Ugy ad isten békességet édes hazánkra.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 118. l.– Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése