2020. máj. 16.

Beniczki Péter (1603-1664): Zabolátlan nyelv


(rövidítve)

 

A csácsogó nyelvnek inye

Csalárd s hamis szó gégéje:

Meghat álnok lehellete

Mert égő tűz foga fénye.

 

Oly ártalom nincs fegyverben,

Nem lángozó sebes tűzben,

Nincs oly méreg szelenczében

Mint a fondor gonosz nyelvben.

 

Hol nem véled, ott kisebbit,

Ahol nem f élsz, ott sebesít,

Jó hiredben homályosít,

S gyalázattal sírban taszít.

 

Légy termetes mint Absolon,

Serény vítéz mint a Sámson,

Okos és bölcs mint Salamon,

Szó fér hozzád mégis nagyon.

 

Áhitatos hogyha lészesz,

Képmutató nevet szerzesz:

Ha pediglen elmés lészesz

Bolond nevet ottan vészesz.

 

Szép köntösrül mond kevélynek,

És rongyosról tart fösvénynek;

Honn ülésről itél restnek,

Kinn járásrul néz feslettnek.

 

Hogyha mit adsz szegényeknek,

Nem tart azért bővkezőnek:

Mond dicsiret-keresőnek,

S képmutató esztelennek.

 

Hol lehetne ő békével?

Addig csácsog rezegéssel,

Olykor fogják meg csak kézzel,

S megmellyesztik forró vízzel.

 

Azért nyelved zabolában

Tartsd acél kapocában:

Ne nyargaljon szabadjában,

Hogy ne hozzon gyalázatban.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 96. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése