(rövidítve)
A csácsogó nyelvnek inye
Csalárd s hamis szó gégéje:
Meghat álnok lehellete
Mert égő tűz foga fénye.
Oly ártalom nincs fegyverben,
Nem lángozó sebes tűzben,
Nincs oly méreg szelenczében
Mint a fondor gonosz nyelvben.
Hol nem véled, ott kisebbit,
Ahol nem f élsz, ott sebesít,
Jó hiredben homályosít,
S gyalázattal sírban taszít.
Légy termetes mint Absolon,
Serény vítéz mint a Sámson,
Okos és bölcs mint Salamon,
Szó fér hozzád mégis nagyon.
Áhitatos hogyha lészesz,
Képmutató nevet szerzesz:
Ha pediglen elmés lészesz
Bolond nevet ottan vészesz.
Szép köntösrül mond kevélynek,
És rongyosról tart fösvénynek;
Honn ülésről itél restnek,
Kinn járásrul néz feslettnek.
Hogyha mit adsz szegényeknek,
Nem tart azért bővkezőnek:
Mond dicsiret-keresőnek,
S képmutató esztelennek.
Hol lehetne ő békével?
Addig csácsog rezegéssel,
Olykor fogják meg csak kézzel,
S megmellyesztik forró vízzel.
Azért nyelved zabolában
Tartsd acél kapocában:
Ne nyargaljon szabadjában,
Hogy ne hozzon gyalázatban.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 96. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése