Hallottad-e hírét a híres Szebennek,
A híres Szebennek s a híres Mohának,
A Mohában lakó Kerekes Péternek,
s Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának?
Ez egyszer ittasan ment az istállóba,
Ott le is feküvék a lovak jászlába.
Egyszer csak kimene az ő édes apja
A tornáczba s lenéz onnan a határra;
Hát bizony jődögél nagy fekete sereg,
Ugy látszik messzűnnen, mint a setét felleg;
Nem tudják miféle, kurucz-e vagy labancz?
De mégis gondolják: a szebeni ráczok.
Ekkor csak lemene Izsák édes apja,
A lovak jászlához s ilyen szókkal mondja:
„Kelj fel fiam, kelj fel jó Kerekes Izsák!
Mert bizony jődögél nagy fekete sereg,
Ugy látszik megszűnnen, mint a setét felleg;
Nem tudjuk miféle, kurucz-e vagy labancz?
De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.”
Ekkor megfordúla az első álmából,
De mégsem kele fel a lovak jászlából.
Másodszor kimene az ő édes anyja,
S ilyen szókkal költi igen hamarjába:
2Kelj fel fiam, kelj fel jó Kerekes Izsák!
Mert bizony jődögél nagy fekete sereg.
Úgy látszik messzűnnen, mint a setét felleg:
Nem tudjuk miféle, kurucz-e vagy labancz?
De mégis gondoljuk: a szebeni ráczok.”
És ekkor felugrik jó Kerekes Izsáik,
Igen hamarjába a lovát kihozák,
Felköté a kardját mindjárt oldalára,
s felfordúla szépen jó barna lovára.
És visszatekinte s ilyen szókkal beszélt:
„Kiontatom vérem apámért, anyámért,
Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért,
Meghalok én még ma magyar nemzetemért!”
E szók után lovát sarkantyúba kapja,
S az ellenség felé nagy bátran ugratja;
Hát jőnek a ráczok, ő meg előttök van,
Kardemelve vágtat igen iszonyúan…
„Add meg magad, add meg, jó Kerekes Iszák!”
- A ráczok előre ezt neki kiáltják –
„Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy,
A reménység téged most mindjárást itt hagy,
Akármint mesterkedj, a mi kezünkbe vagy!”
„Mit adok rajtatok, hogy egyedűl vagyok?
Kard nem jár meg engem, akármint vágjatok:
Mond kerekes Izsák, s vagdal jobbra-balra,
Hullatja a ráczot a kardja egymásra;
Egy elémentébe gyalogösvényt vága
És visszajöttébe szeker utat nyita
De ekkor megbotlék a lovának lába
Ő meg a lováról a földre borula.
Jó Kerekes Izsák így járt a lováva;
A ráczok pediglen karddal és dárdával
Vágják ölik őtet, mind addig göbődik,
Amig egyet sem rúg s nem is vergölődik.
Igy pusztították el Kerekes Izsákot,
Aki a kardjával levága sok ráczot.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 134-135. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése