2020. máj. 16.

Esztergom megvételérül (1706. szept. 4.)


Sebes víz a Garam, siet a Dunába –

Kuruczok tábora épen ott megszálla.



Rákóczi tábort üt a Garam-torokban,

Persia-szőnyegen pihen szép sátorban.

 

Persia-szőnyegen, fényes tigrisbőrön…

Sátor előtt állnak palotások bővön.

 

Verik az rézbotot, fújják a trombitát –

Az sok nyalka kurucz üli az paripát.

 

Rákóczi tábora torpad az sikságon:

Rákóczi sátora dombon áll magában.

 

Friss, kerek dombon áll tegnapi nap ólta

Nem az sátor, a domb is csak azólta!

 

Jó kurucz vitézek csak tegnap dombolták,

a földjét kezekben süveggel hordották.

 

„Urunknak sátora magas helyen legyen;

Szép tábora fölöt végig tekinthessen!”

 

„Aranyos zászlója lobogjon magasra!

Messzéről mindenki mindjárst megláthassa!”

 

Nagy Rákóczi jár az gyönyörű mezőben,

Rettenetes kardja villog a kezében.

 

Kardjával fölmutat Esztergom várára,

Vár tornyán lobogó császár zászlajára:

 

„Mire a fényes nap háromszor felsütne –

Hejh! magyar lobogó lesz oda feltűzve!”

 

Szóljatok ágyúim, szörnyen ropogjatok

Dunának két partja rengjen alattatok!”

 

Hejh! s megbődülének Rákóczi álgyúi,

Hejh: s megrendülének Esztergom tornyai.

 

Amott az vár alatt – törik már a falat;

Vég-Esztergom vára jobb lesz, add meg magad!

 

Odafent az tokos csak elhivé magát.

Nem adja a várat, berdót igen kajált.

 

Éjten éjjel, mikor a lövés elhallgat;

Fényes tigrisbőrén Rákóczi nem nyughat.

 

Készíti híveit, hires vitézeit:

Fodor és Révay hajdu ezereit.

 

Az palotás-ezret, az Esze Tamásét,

Csajági Jánosét, Lócziét, sok másét.

 

Éjten éjjel egyszer az álgyú hármat szól:

Hát az sok kurucz az várra csak úgy nyomól…

 

Tüzes garanáttul világos az éjjel, -

Hajh, sok anya fia borul ott bé vérrel!

 

Hasad a szép hajnal, piros az hegyoldal…

Esztergom várában Rákóczi felnyargal.

 

Esztergom utcáin szikrát hány patkója,

Esztergom bástyáin lobog az zászlója…

 

Mikor Esztergomban örömet lőttenek:

Ez versek kevesség azután költenek.

 

Ha kérded: ki írta? – egy igaz magyar fi,

Igaz örömében, - elhigyje akárki.

 

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 124-126. l. – Bp., 1903.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése