2021. nov. 15.

Kiss Dezső: „PRESIDENTE WILSON”

  

Szűk kis kabin. Parányi fekhelyen

Izzik lelkem, - fáradt testem pihen.

Ring bölcsőm, - ott fenn mirjád csillagok,

Végtelen tengeren magam vagyok…

Meg-megdobban az óriás hajó,

Miként egy nagy szív, mélyen dobbanó,

Rejtelmes, feneketlen vizeken

A „President Wilson” úszik velem…

 

A sejtelmes hangokat hallgatom,

Mi lesz velem, hová visz, nem tudom…

- S bár int az égről sok reménysugár,

Szegény szívem nem tudja, hogy mi vár…

Oh tengerek, kék, márványos habok,

Oh mi vagyok, oh merre szálldosok!?...

- Nem láthatok csak eget és vizet

S e dióhéjra bom éltemet…

 

Oh mélyen érzem hitvány sorsomat,

Vércseppeket, mit lelkem hullogat…

Multak árnya, titkos jövő feszít,

Hol felemel, hol mélyre elmerít…

Lelkem hajóján, akkor, - borzalom!

Így hánykódtam bús magyar sorsomon,

Mikor elbuktunk, elvérzett szívünk

S President Wilson úszott így velünk…

 

*

Triest-Messina, a „Presidente Wilson” hajón.

1925. IV. 18-19. éj.

 

Forrás: A Természet 21. évf. 11-12. sz. 1925. jún. 1-15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése