Álomvilágba vitt a lepkeszárnyam.
Álomfolyondár fonta át szívem,
S mint szálltam, szálltam, messze szálltam:
Nem látta senkisem.
Álomvilágba napcsókok fogadtak,
Meleg lehelte megtépett szívem,
S míg álmaim így bétakartak:
Nem bántott senkisem.
Álomvilágba nem volt bánatestem.
Ott nem volt könnyvirágos a szívem,
S míg Ég azúrján fényt kerestem:
Nem hajszolt senkisem…
Álomvilágban állj meg lepkeszárnyam!
Kattogj utolsót álmodó szívem!
S hogy merre tértem, meddig szálltam:
Ne tudja senkisem!
Budapest, 1925.
Forrás: A Természet 21. évf. 19-20. sz. 1925. okt. 1-15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése