Dereng. A réten és mezőn
Még egy fűszál se rezdül.
Az első, félénk napsugár
Suhan most rajt’ keresztül.
S ezüst csengőnek hangjaképp
Csendül pacsirta-ének
És mint varázsütés nyomán
A mindenség feléled.
A réten friss szellő lebeg,
Csillog füvön a harmat.
Vidám zaj, zsongás váltja fel
Az éjjeli nyugalmat.
Az ébresztő pacsirtadalt
Meghallja rózsa, mályva
S tovább lebeg, miként a méh,
A rezedára szállva.
És ébredeznek sorba mind
A friss pacsirta-szóra,
A kakukk és a seregély,
A harkály és a gólya.
Hozzá szegődnek csíz s a pinty
S a hangverseny megindul
És fölver engem is a dal
Szomorú álmaimbul.
Kopott, fakó ruhás madár,
Ah úgy szeretlek téged.
Nótádra erdő és mező
Mély álmából felébred.
S édes dalod a friss tavaszt
Belopja a szívekbe,
S a gond, a fájdalom, keserv
Rossz álomként feledve.
Költő vagy, ki az édes dalt
A bús szívekbe írja.
Verőfény, szín minden dalod,
Dalolj, kedves pacsirta!
Forrás: A Természet 7. évf. 18. sz. 1903. szept. 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése