2021. nov. 15.

Máthéné Szabó Viktória: Fenyves alján…

  

Azt mondták, hogy gyógyulni kell,

Azt, hogy mindent feledjek el.

A mi fáj és bántja lelkem,

Azt magammal el ne vigyem.

 

Fenyves alján zúgó szellő,

Csak azt tudnám, hogy honnan jő.

Suttog lágyan, mintha szólna:

„Nincs lelkednek nyugta soha!”

 

Kristálypatak futó habja

Tovasuhan, más jön nyomba.

ott a partján a nefelejts

Miért nem súgja: Felejts! Felejts!...

 

Egy-egy bús dal csendül újra

S el-el visz a messze múltba.

Visszahoz az borút, éket,

Minden eltűnt szép emléket.

 

Forrás: A Természet 5. évf. 22. sz. 1902. júl. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése