Ősz van és az ég felettünk
Oly vidám még, oly derült;
Úgy mosolyg le tiszta kéken!
Még madárdal cseng a légben
S fény, ragyogás mindenütt.
Hervadó fa lombja között
Pajkos sugár enyeleg:
S mint tavasz fuvallatában:
Éledeznek bokron, ágon
Hervadt, drága levelek.
Pajkos sugár tiszta égről
Mit jelentsz, tán új tavaszt?
Mely levélt hoz száraz ágra,
Üde harmatot virágra,
S új rügyet, bimbót fakaszt?
Óh ne csald meg, föl ne ébreszd,
Nézd mi lágyan szendereg…
Igy hadd érje bús halála,
Észrevétlenül, álmába’
Az alvó természetet.
Forrás: A Természet 5. évf. 9. sz. 1902. jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése