2021. nov. 15.

Móra László (1890-1944): Örök Idő királylánya

 

 

Fagyruháját levetette

Örök Idő királylánya,

S felveri a mezőt, rétet

Csókos tavasz kacagása.

A föld puha, mint puha ágy,

Reszket rajta a fény, a vágy.

A napsugár aranykéve,

Lüktet tőle a föld vére.

Cseng a patak csobogója,

Itt a fecske, itt a gólya.

Lepkék járnak lepketáncot,

Lánykák fonnak pitypangláncot.

Száll a nyárja hópihéje,

Paplant hint a víz színére.

Örök Idő királylánya

Tavaszt hozott valahára!

 

Száll a széllel a nyárfa-szag

Aranynapos tavasz kacag.

Éled a föld zöld vetése

S a pacsirta nevetése.

Nő kenyerünk élet-napja.

Mennyi remény gubbaszt abba!

Csendes remény, bízó álom

Pihen a nagy göröngy-ágyon…

S míg a tavaszt szívja lelkünk,

Titkon egy-egy könnyet ejtünk

A föld-ágyra, friss vetésre,

A mindnyájunk kenyerére

És kérjük a néma földet:

Többet adjon, mindig többet,

Édes-ízűt, hófehéret…

S hozzá régi boldog népet!

 

Budapest, 1926. 

Forrás: A Természet 22. évf. 7-8. sz. 1926. ápr. 1-15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése