2021. nov. 15.

Roskowitz Andor (1873-?): A Balaton álma

 

Lágyan ring a hullám,

Nincs futó hab rajta.

Mozdulatlan áll a

Partra kötött sajka.

Locsognak a habok

Halkan, álmatagon,

Kóbor szellő száll át

Az álmodó tavon.

Vagy talán álmában

Sóhajt a Balaton?

Előbb nyugodt, de majd

Nyugtalan az álma

S mintha ringó keble

Sebesen zihálna…

Mint az alvó gyermek,

Kit forró láz gyötör,

Hánykolódni kezd a

Csillámló víztükör.

Zúg már a hullám is,

Egyre szilajabban,

Fölhág a sziklára

S onnan visszapattan.

Most már nem sóhajok

Szállnak át a tavon,

Zúg, búg, sír és jajgat,

Bömböl a Balaton.

Halljátok-e, hogy szól

Rémes harsonája?

„Én vagyok a kéklő

Tengerek királya!

Valamikor csak én

Voltam úr a földön,

Ez a szűk ágyam itt

Csak nyomorú börtön.

Ezredévek óta

Másé birodalmam,

De most feltámadok,

Hogy visszafoglaljam!

Eddig szelid bárány

Voltam, de most sátán!”

Hömpölyög a parton

Hullám, hullám, hátán.

Mint mikor lázbeteg

Föl akar ugrani

Ágyából s futásra

Ösztönzi valami,

Úgy a Balaton is

Száguld ki a partra,

Fékevesztett dühe,

Bosszúszomja hajtja.

Tör, zúz, rombol, gyilkol,

Reszket állat, ember,

Minden élő teli

Istenfélelemmel.

Amerre hömpölyg a

Tengerek királya, -

Pusztulás nyomába’.

… Pirkad. Bárányfelhők

Uszkálnak az égen,

Fölbukkan a nap is

Bibor köntösében.

Locsognak a habok

Halkan, álmatagon,

Madárdalra ébred

Az alvó Balaton.

Elbámul. ormai

A kéklő hegyeknek

Tiszta víztükrére

Szelíden nevetnek.

Tihanynál büszkén néz

Rá az Istenháza.

„De jó, hogy nem vagyok

Tengerek királya.

Im, a badacsonyi

Kék hegyeket látom,

Hogy én tenger voltam,

Az csak gonosz álom.”

Mintha kósza szellő

Szállna át a tavon,

Pedig csak boldogan

Sóhajt a Balaton.

Maga sem hiszi, hogy

Való volt az álom, -

Csak néhány sajkaroncs

Ring a láthatáron…

 

Forrás: A Természet 5. évf. 1. sz. 1901. szept. 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése