Lágyan ring a hullám,
Nincs futó hab rajta.
Mozdulatlan áll a
Partra kötött sajka.
Locsognak a habok
Halkan, álmatagon,
Kóbor szellő száll át
Az álmodó tavon.
Vagy talán álmában
Sóhajt a Balaton?
Előbb nyugodt, de majd
Nyugtalan az álma
S mintha ringó keble
Sebesen zihálna…
Mint az alvó gyermek,
Kit forró láz gyötör,
Hánykolódni kezd a
Csillámló víztükör.
Zúg már a hullám is,
Egyre szilajabban,
Fölhág a sziklára
S onnan visszapattan.
Most már nem sóhajok
Szállnak át a tavon,
Zúg, búg, sír és jajgat,
Bömböl a Balaton.
Halljátok-e, hogy szól
Rémes harsonája?
„Én vagyok a kéklő
Tengerek királya!
Valamikor csak én
Voltam úr a földön,
Ez a szűk ágyam itt
Csak nyomorú börtön.
Ezredévek óta
Másé birodalmam,
De most feltámadok,
Hogy visszafoglaljam!
Eddig szelid bárány
Voltam, de most sátán!”
Hömpölyög a parton
Hullám, hullám, hátán.
Mint mikor lázbeteg
Föl akar ugrani
Ágyából s futásra
Ösztönzi valami,
Úgy a Balaton is
Száguld ki a partra,
Fékevesztett dühe,
Bosszúszomja hajtja.
Tör, zúz, rombol, gyilkol,
Reszket állat, ember,
Minden élő teli
Istenfélelemmel.
Amerre hömpölyg a
Tengerek királya, -
Pusztulás nyomába’.
… Pirkad. Bárányfelhők
Uszkálnak az égen,
Fölbukkan a nap is
Bibor köntösében.
Locsognak a habok
Halkan, álmatagon,
Madárdalra ébred
Az alvó Balaton.
Elbámul. ormai
A kéklő hegyeknek
Tiszta víztükrére
Szelíden nevetnek.
Tihanynál büszkén néz
Rá az Istenháza.
„De jó, hogy nem vagyok
Tengerek királya.
Im, a badacsonyi
Kék hegyeket látom,
Hogy én tenger voltam,
Az csak gonosz álom.”
Mintha kósza szellő
Szállna át a tavon,
Pedig csak boldogan
Sóhajt a Balaton.
Maga sem hiszi, hogy
Való volt az álom, -
Csak néhány sajkaroncs
Ring a láthatáron…
Forrás: A Természet 5. évf. 1. sz. 1901. szept. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése