2021. nov. 15.

Móra László (1890-1944): Könyörgés

 


Jó Istenünk, égi várunk,

Hallgasd meg az imádságunk.

Hallgasd, hallgasd minden szavunk,

Imádságba foglalt jajunk,

Minden könnyünk, magyar könnyünk,

Mit elsírni Hozzád jöttünk.

 

Könnyes szemmel, esdve kérünk,

Enyhítsd meg a szenvedésünk,

Szánd meg ezt a szegény népet,

Hiszen már oly sokat vérzett,

Csak azért, mert élni akar!

Mert a szíve mégis magyar.

 

Nézd a mezőt, a legelőt,

Nem olyan, mint volt ezelőtt.

Kevesebb a virág rajta,

Szirmát az is elhullajtja.

Pedig szegény élni akar

S nem élhet, mert ő is magyar!

 

Nézd az erdőt, nézd a fáját:

Idegenek lopják, vágják…

S hiába fáj a sok tölgynek,

Nekiesnek a sok törzsnek…

Pedig mind, mind élni akar,

S nem élhet, mert ő is magyar!

 

Nézd levágott sok tagunkat,

Kínban élő ősfajunkat:

Korbácsütés a kenyerük,

Mindig vérző a tenyerük…

Csak azért, mert mind, mind magyar

S hazájáért élni akar!

 

Nézz hát testünk sok sebére,

Nézz e síró sok szegényre.

Akik hisznek, hívnak, várnak,

Oltárodhoz odaállnak

S könyörögnek, mert magyarok,

Magyarok, de nem szabadok!

 

Könyörögnek vétkük szánva,

Összetörten, megalázva:

Alkotója Földnek, Égnek,

Adj áldást e tépett népnek,

Aki újra élni akar,

Mert a szíve, lelke magyar.

 

Forrás: A Természet 21. évf. 15-16. sz. 1925. aug. 1-15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése