Háborog a Vezuv! Lángkévéit föl az
Ég felé dobálja…
Fölkavart gyomrának rettenetes tüzét
Önti ki a szája.
eltemet hamvával, agyonsujt kövével,
Mit utjában talál,
Cseppfolyó tüzének tengernyi árjában
Ott les ezer halál.
Bölcsek találgatják, tudósok kutatják
Háborgása okát:
Vizsgálják a hamut, a követ, a lávát,
Mit gyomra kiokád.
De minek kutatják? A sok vért, gazságot
A vén föld utálja;
Megittasult tőle, fölfordult a gyomra,
S most mind kiokádja.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése