- Az Amerikába küldött
zászló fogadására –
Ajándékot küldött nékünk,
A mi drága édesanyánk,
A ki távol, tengeren tul
Bánatosan gondol reánk…
Maga szőtte, maga fonta;
Közbe-közbe könnyét ontva.
Szeme könnye, szive vére
Hullott minden öltésére.
A mi drága szülőanyánk
Ajándékot küldött nékünk:
A kik messze idegenben
Annyit küzdünk, annyit vérzünk…
Rajt’ cimere, hármas szine;
Beleszőve lelke, szive…
Tenger partján ott vár sirva
Édesanyánk: Hungária.
Édesanyánk, szülőhazánk,
Drága ajándékod megjött!
Szent cimered, szent madarad
Itt lebeg a fejünk fölött.
Megfogadjuk tanitásod;
Meg is tartjuk, majd meglátod!
Ne áztassa könny az orcád
Édesanyánk: Magyarország!
Azt üzenjük vissza néked,
Szomorkodó édesanyánk:
Ne gondolj te bánatosan,
Ne gondolj te sirva reánk!
Elküldötted szived, lelked:
Vedd cserébe a mienket!
Szivünk, lelkünk a távolban
A tiéddel együtt
dobban.
Majd ha egykor vész környékez:
Fölsikolt a Turul-madár!...
Körülhordjuk a szent zászlót:
„Veszélyben a magyar határ!”
S megyünk, futunk meg nem állva,
Érted, ha kell, a halálba!
És megvédünk a veszélyben…
Isten minket ugy segéljen!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése