Magyarok Istene!
Imádkozva kérünk:
Bujdosó léptünkben
Maradj a vezérünk.
Régi szabadságát
Őrizd meg a népnek,
S mi szegény hazánkat
Sok bajában védd meg.
Vérrel ázott földnek
Szent minden porszeme:
Apáink szivéből
Nyit a virág benne.
Testvérink könnye hull
Mindegyik virágra;
Mert a testvér-magyar
Az idegent járja.
Magyarok Istene!
Hallgass meg bennünket,
Kiket áldó kezed
Koldus-bottal büntet.
Néped az idegent
Könnyezve ne járja,
Vezéreld őt vissza
A magyar határra.
Magyarok Istene!
Ha te ugy rendelnéd,
Hogy az ősi földből
Nekünk sir se telnék:
Elhagyott hazánkat
Védő szemmel kisérd,
S ezerszer is áldd meg
A mi könnyeinkért.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése