Vajjon van-e férfi
A magyar hazában?!
Akad-e még asszony,
Minő hajdanában?
Vagy kiveszett immár
Magja a magyarnak,
S Duna, Tisza mentén
Idegenek laknak?!
Ha akad még férfi,
Ki kardot forgasson;
Ha van még a honért
Lelkesülő asszony:
Mért türik el némán
A nyomasztó jármot,
Mely a nemzet testén
Vérző sebet vágott?!
Mért nem támadnak föl
Megvédni a hazát,
Mit a szolgahüség
Idegennek ad át?
Hisz’ ha a magyarnak
Megmozdul a karja:
Szétfut a szolgahad,
Amikor akarja.
Lám, a bérci sas is,
Ha fészke veszélyben:
Nem törődik azzal,
Hogy ő maga éljen…
Pedig hogyha fészkét
Durva kéz megrontja:
Ujat rakhat később
Másik hegyoromra.
Nincs több a magyarnak
Nincs, csak egy hazája,
Amelynek a földön
Sehol sincsen párja!
Terem-e még a föld
Lelkes magyar asszonyt?
Akad-e hát férfi,
Ki megvédje a hont?!
Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az
idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése