Füstfelleget szülő
Vasgyárak tövébe’
Esőverte műhely
Húzódik meg félve.
Gyárak kohójában
Milliók születnek,
Kenyérből is ritkán
Jut ki a műhelynek.
Amott a koldusok
Gazdagokért halnak;
Itt a koldusoknak
Lábbelit talpalnak.
*
Arra vitt az utam, beköszöntem szépen;
Két kis ember görnyedt a javító széken:
Az egyik a legény, a másik a mester.
Meglátszott, dolgozni egyikük se restell.
A műhely sarkában Kopogtak vidáman.
Világ forgásáról megeredt a beszéd.
A mester sokfelé j ártatta az eszét;
A legény gyakorta nézte az ablakot,
De egyébként végig nagyokat hallgatott.
Koppant a kalapács,
Egy szegre jött s más.
A mesternek hamar széles lett a kedve,
Rászólt a legényre csakúgy enyelegve:
„Mikor házasodik? Egyszer csak megjárja,
Hogy egész kivénül és nem akad párja.
Hisz” Amérikában
Sok eladó lány van!”
Megrezzent a legény csontos, sovány karja;
Kötényéhez kapott, hogy arcát takarja.
Majd meg elejtette szurtos kalapácsát,
S utána hajolt, hogy zavarát ne lássák.
Nagyokat köhögve
Nyúlt lassan a földre.
„Minek házasodjam?” – felelt nagysokára -;
Nem számítok én m,ár semmi boldogságra.
nyolc éves koromban járomba kerültem,
Tizedik évemtől szűk műhelyben ültem.
Húsz éves koromban
Öreg ember voltam.”
„Minek nekem asszony, minek nekem gyermek?
Beteg fán jó gyümölcs igen ritkán termett.
Miért szaporítsam a koldusok számát,
Akik egypár évig húzzák a más jármát,
S még csak meg se nőnek,
Máris sírba dőlnek.”
*
Nagyokat köhögött,
Leült, s elhallgatott.
A szél meg-megrázta
A kormos ablakot.
A mester se beszélt.
Nagy lett a hallgatás…
Ócska cipő-talpon
Koppant a kalapács.
Mikor a fejér
Ütött egy-egy szegnek,
Szinte úgy hallatszott:
Koporsót szegeznek.
Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az
idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése