Közélet?! Hát ez miféle jószág?
Azt mondják, hogy valamikor régen
A nyilvánosság nagy temploma volt,
Hol a becsületé volt az érdem.
Halljátok, tisztelt fülek:
Érdem volt a becsület!
Becsület?! Bolondok játékszere;
Ma semmi becse a közpiacon,
Hol a kendőzött arcu gonoszság
Járja ledér, szilaj táncát vakon.
Ahol megcsörren a pénz:
Minden táncos odanéz.
Pénz?! Hatalmas varázs-hőmérője
A bordélyházzá tett közéletnek.
A becsület rongyait elszórt rímák
Csengésére őrült táncot lejtnek.
Egy a mást tulkiáltva,
Bájait fölkinálja.
A becsület szegény bolondjai
Koldusként ülnek az utszélen.
Rangos, fényes fogatokon hajtat
Szemforgató gazság nagykevélyen.
És a sok koldus-pára
Mind a kalapját rázza.
Rongyos koldusi a közéletnek,
Ne süvegeljétek a fajankót!
Álljatok föl, kapjátok két kézre
Férfiasan a reszkető mankót,
S a sok gazembert sorba’
Kergessétek pokolba!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése