Talyigás Kis Péter egyszer csak elindult
Nagy Amérikába.
Jólelkü magyarok hamar beszerezték
A szenes bányába.
A második héten Talyigás Péternek
Ottmaradt a lába.
Koldus lett belőle, gyámoltalan koldus,
Olyan világ terhe.
Idegen országban, fiatal korában
Jaj, de megvan verve!
Bus sorát megirni a feleségének
Ugyan hogy is merje?!
Nem is irt felőle, nem is üzent róla
Szegény asszonyának…
Mankón támaszkodva kiállt a sarokra,
Ahol sokan járnak.
Igy ette kenyerét Talyigás Kis Péter
Az arany-országnak.
Ha az asszonyának levelet irt néha,
A sorát dicsérte:
„Jó módom van itten, nem dolgozom ingyen,
Megfizetnek érte…”
És a könnye hullott dicsekvő koldusnak
Mindegyik levélre.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése