Hadverő hősökről szól a történelem;
Vérontó csatákhoz visszaszáll a jelen.
Emberirtó hadról a költők regélnek
Bübájos mesét a késő nemzedéknek.
Virágból, cserágból kijut hősi sirnak;
Egy-egy haditettről könyveket is irnak.
Az ember-mészárlást dicsfény takargatja,
Okozóit a nép szentekké avatja.
Tépnek a babérból költők és müvészek,
A képmást faragók, festők és zenészek.
Ügyes politikus, sikeres pénzember
Dicsőségén senki megütközni nem mer.
Van a dicsőséghez mindenkinek jussa,
Csak kimért pályáját valahogy megfussa.
De joguk nincs hozzá ujságcsinálóknak,
Akik névtelenül küzdenek, kinlódnak.
Lüktető erei az emberiségnek,
Kiket üres lelkek mégis csak lenéznek.
Világot épitnek, mint a méh, a hangya;
Müvük sikerét más pénzre váltogatja.
Éltük olyan, mint a Tisza virágának,
Jeltelen sirjukhoz bucsusok se járnak.
Ha egy-egy elbukik, terhét már nem birva:
Zajtalanul viszik az ingyenes sirba.
Millió betübe öntik bele lelkük,
De nevüket azért nagyon ritkán leljük.
Anélkül osztják szét a lelkük szerelmét,
Hogy kincsben, hirnévben árát követelnék.
Napszámosai csak az emberiségnek,
Kik az utókortól szobrot se remélnek.
A kuszált szálakból színes leplet szőnek,
S megvetik az ágyát titkos jövendőnek.
A tegnap kincsiből ma nagyot faragnak;
Nem bánják, ha maguk kicsinyek maradnak.
Más segitésére odatartják válluk,
De az ő bajukban ki se gondol rájuk.
Titkos munkásai rohanó világnak,
Kiknek érdeméről még rovást se vágnak:
A világ ámbátor nem gondol veletek,
Haladása jórészt a ti érdemetek!
Emberölő harcról bár szóljanak mások,
Tudósok érdemét mondják az irások,
Lantjukon bárkiről zengjenek regősök,
Előttem ti vagytok az igazi hősök!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése