Üdvözlégy, Caesar! Mély hódolattal
Köszöntenek a magyarok.
Lovad lába előtt virág-tenger,
Körülötted minden ragyog.
Rongyait most eldugta a magyar,
S elfojtotta a könyeket…
Maga bár koldus, szive bár vérzik:
Kincset, mosolyt mutat neked.
Üdvözlégy Caesar! Feledve mostan
A Golgotha, a mártirok.
Fátyol boritja a fájó sebet,
Hallgatnak a mohos sirok.
A nemzet disze most térden csuszva
Csókolgatja fölkent kezed,
Mely a leigázott magyar ellen
Éveken át ugy vétkezett.
Üdvözlégy Caesar! Te földi isten!
Tiéd a föld, az emberek!
Magyar anya neked szüli fiát.
Neked virít mező, berek.
A vért izzadó milliók meg
Vándorolnak hontalanul…
Magyar szó helyett a koldus magyar
Idegenben ujat tanul.
Üdvözlégy Caesar! Zugjon a harang,
Bömböljön az ágyutorok!
Legalább nem hallod, az ünneplők
Üres gyomra miként korog.
Mert a magyar éhes gyomorral is
Neked, Caesar, mindig hived…
Hiszen érzi, a koldusabb te vagy:
Mivel neked nincsen szived.
Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az
idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése