De sokat küzdöttünk, de sokat harcoltunk
Ebben az országban.
Arcunk verejtékét, fájó szivünk vérét
Hullattuk hiában.
Halomszámra pusztult vándorló, magyar nép
A munka mezején;
Méltánylás csillaga még se ragyogott föl
Sohasem az egén.
Valami vad ország sötét fiainak
Nézek csak bennünket;
S hogyha följajdultunk: kutyába se vették
A becsületünket.
Nem segitett rajtunk bátor törekvésünk,
Becsületes multunk.
Lenéztek bennünket; hasztalan dolgoztunk,
Hasztalan tanultunk.
Sok küzdelem után megjelent „Az ördög”,
Kisegitett minket:
A lenézett népség szellemi utjára
Virágokat hintnek.
Elhagyott mindenki, nem becsült meg senki,
Mégis talpraálltunk.
Emberek gyülöltek, s „Az ördög” maradt csak
Segitő barátunk.
„Az ördög” nyomain diadalra jutott
Itt a magyar muzsa.
Lesz tán becsülete majd egyszer annak is,
Ki az igát huzza
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése