Régesrégen született már
Az ujság, hogy szárnyot adjon
Az emberi gondolatnak…
Az emberjog megrablói
Megijedtek tőle nagyon,
S a szárnyakra láncot raktak.
Megnyirbálták a tollakat:
A gondolat ne szállhasson…
Vagy ha néha föl is rebben
Tépett szárnyban bizakodva:
Rablott jognak ne árthasson,
Hulljon porba szárnyszegetten.
Hosszu évek jöttén-mentén
Föl-fölrepült a rab, szegény,
Hogy az eget végigmérje…
Leütötték, eltiporták;
Sötét börtön bus fenekén
Vére hullott bilincsére.
Nagysokára jöttek mégis
Földrengető, csodás évek:
Ledőltek a börtönfalak…
Szebb jövendő mámorától
Mind föllázadt a rablélek,
S repültek a rabmadarak.
A jogtiprók vére elhült,
Hogy letört a börtön-lakat,
Hogy megnyilt a börtön-ajtó.
A gondolat szabadságát
- Visszanyervén a tollakat –
Széthordta a szabad sajtó.
Milljó betű szabad szárnyon
Gyorsan repült, mint a sólyom,
S hirdette a szabadságot…
Gyászos idők fájó sebe
Vérboszuért hogy ne szóljon:
Hintette rá a virágot.
Hirdette a szabadságot,
Hintegette a virágot,
S évek multán mit kap érte?
Gerinctelen lojalitás
Szárnyaiba belevágott,
Kinőtt tollát jól megtépte.
Szabadsága születésén
Ünneplik a magyar sajtót…
Az ünneplés mit is jelent?
Szava Bécsnek ha nem tetszik:
Nyitják előtte az ajtót
És kirugják a – becstelent.
Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az
idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése