2019. jan. 3.

Kemény György: Október hatodikán



Könnyeit hullatja a borus ég,
Siró szellő zörget ablakomon…
Borongó lélekkel a vértanuk
Irtózatos sorsán gondolkodom.

Egyig hősök voltak. Milyen hősök!
Hasonlókat nem szülnek évszázak,
S a koldult kegyből urrá lett hitvány
Mind agyonverette, mint a kutyákat.

Az ég könnyében talán ők sirnak,
Panaszuk a szél hordja szerteszét;
Mert az unokák most szolgamódra
Csókolják a gyilkos sintér kezét.

Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése