Könnyeit hullatja a borus ég,
Siró szellő zörget ablakomon…
Borongó lélekkel a vértanuk
Irtózatos sorsán gondolkodom.
Egyig hősök voltak. Milyen hősök!
Hasonlókat nem szülnek évszázak,
S a koldult kegyből urrá lett hitvány
Mind agyonverette, mint a kutyákat.
Az ég könnyében talán ők sirnak,
Panaszuk a szél hordja szerteszét;
Mert az unokák most szolgamódra
Csókolják a gyilkos sintér kezét.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése