- Apponyiék
látogatásakor a Kossuth-szobornál –
Ó, miért is vagyok hideg ércből?
Miért is nem mozdulhat meg karom?!
Eljöttetek, s én szivhez ölelni
Nem tudlak, bár lelkemmel akarom.
Csak egy percre győzhetne a lélek,
Hogy mindegyik megölelhetnélek!
Eljöttetek! Éber szemetekkel
Láttatok-e minden nagyot, szépet?
Láttatok-e, hogy a szorgos munka,
Szabadság tesz boldoggá egy népet?
Ha láttátok, eszetekben légyen,
Hogy a munka tisztesség, nem szégyen!
Láttátok-e, hogy ez a nagy ország
Megbecsüli emberben az embert,
S gondolatra, elvre, avagy szóra
Nem zárt börtönt, rabbilincset sem vert?
Mert egy népnek ugy van csak jó dolga,
Ha az ember nem csuszó rabszolga!
Nézzétek! Itt a széttört bilincs
Mozdulatlan érclábaim alatt.
A nép tette ide, amelyért én
Megdöngettem a nagy börtön-falat…
Kibujdosott fiai a honnak
Idejönnek, s vélem imádkoznak.
Jártatokban láttátok elszórtan
A magyar föld bujdosó gyermekét,
Aki itten nem köszörül kardot,
Nem vág rendet, nem forgat ekét.
De a szive tele lánggal, hévvel!...
Ő tett ide izmos, két kezével.
És az a kéz, én mondom tinéktek,
Olyan erős, miként az acél;
Kardot, ekét jól tudna forgatni,
Ha ugy hozná valamikor a cél…
A szivükről meg azt mondom néktek:
Bárcsak mindét olyanná tennétek!
Ne féltsetek ezeket, hiszen én
Szemmel tartom, ébresztgetem őket.
Tartsátok ti éberen vigyázva
Szem előtt csak az otthonlevőket!
Igy lesz egykor boldog Magyarország,
S nem izzadnak máshol magyar orcák.
Ó, miért is vagyok rideg ércből!
A magasból le mért nem szállhatok?!
Ölelésem édes viszonzásra
Hadd találna egyig nálatok!...
Szellemcsókom im rátok leheltem,
S minden csókban benne volt a lelkem!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése