Kalásztermő, magyar róna
Szomoruan hallgat.
Nótazengő, jó fiai
Idegenben vannak.
Idegen föld ölén,
Nem magyar ég alatt
Rendre hullnak, halnak.
Magyarszülő, tágas róna
Harmat-könnyét sirja,
Mikor kigyul fölötte az
Égbolt hajnalpirja.
Könnyezik a róna;
Mert fiait egyig
Táplálni nem birja.
Szomorkodó, magyar rónán
Elterül a felhő,
Mint valami bánatjelző
Nagy, fekete kendő.
Azt gyászolja a föld,
Hogy sok ezer fia
Soha vissza nem jő.
Ne sirj róna! Bár fiaid
Idegenben vannak,
S ősi szokást, viseletet
Lassankint elhagynak:
Becsületes szivük
Megmarad jó szivnek,
Megmarad magyarnak.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése