2019. jan. 3.

Kemény György: Magyar szív



Kalásztermő, magyar róna
Szomoruan hallgat.
Nótazengő, jó fiai
Idegenben vannak.
Idegen föld ölén,
Nem magyar ég alatt
Rendre hullnak, halnak.

Magyarszülő, tágas róna
Harmat-könnyét sirja,
Mikor kigyul fölötte az
Égbolt hajnalpirja.
Könnyezik a róna;
Mert fiait egyig
Táplálni nem birja.

Szomorkodó, magyar rónán
Elterül a felhő,
Mint valami bánatjelző
Nagy, fekete kendő.
Azt gyászolja a föld,
Hogy sok ezer fia
Soha vissza nem jő.

Ne sirj róna! Bár fiaid
Idegenben vannak,
S ősi szokást, viseletet
Lassankint elhagynak:
Becsületes szivük
Megmarad jó szivnek,
Megmarad magyarnak.

Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése