Lepihent a vén nap, gyúlnak a csillagok;
Megnyugodott kissé pajkos gyerek-lélek.
Erősen szorongat az öt apró jószág,
Hogy lefekvés előtt valamit meséljek.
Visszarepül lelkem ködös távolába
A gyermek-esztendők csodás országának;
Kutatom az édes, bűbájos meséket:
Altató meséit az édesanyámnak.
Hasztalan kutatom! Eltűntek a mesék,
Mint ébresztő fénynél a gyönyörű álom.
Az életvihartól megfakult lelkemben
Bűbájos meséknek nyomát se találom.
Pedig a gyerekek várnak a mesére,
Szemeikben a vágy gyertyácskái égnek.
Hogy az ő apjuk még mesélni se tudjon,
Egy percig se mernék gondolni szegények.
Pedig én nem tudok! Gondtalan gyermekkor
Altató meséit rége elfeledtem;
Nehéz gond képében már csak a sárkányuk
Repül szárnycsattogva gyakorta felettem.
Mesemondó tündér, kerülj a házunkhoz,
Lebegtesd meg kissé bűbájos két szárnyad!
Súgj fülembe mesét: altatót, édeset;
Mert a gyerekeim kíváncsian várnak.
Hopp, gyerekek,
Figyeljetek!
Itt a mese:
Mese, mese mess kenyeret!...
Túl hegyeken, túl tengeren,
Hol aranyos kalász terem:
Van egy ország, szép kis ország,
Úgy híjják, hogy Magyarország.
Ott született apa, mama,
Onnan üzen a nagymama.
Nagyapa is ott pihenget
Ölén egy szép, tágas kertnek.
Nincsenek ott magas házak,
Füstös, kormos, zúgó gyárak.
Nincsen ottan olyan lárma,
Mintha a föld táncot járna.
A napocska szebben ragyog,
S akikre süt: mind magyarok.
Virág nyílik erdőn, réten,
Pillangó száll minden lépten.
Mókus ugrál a faágon,
Madár fütyül lombos fákon.
A harangok szépen szólnak
Élőnek és haldoklónak.
„Apukám!”
- Félve szól mesémbe a legnagyobb lányka -,
„Magyarok vagyunk mi?” – kíváncsian kérdi.
„Persze, hogy magyarok!” – felelem én vissza.
S nagyot néz a gyerek, mint aki nem érti.
„Van a magyaroknak hazájuk, apukám?”
„Hogyne lenne, fiam, hiszen most említem!”
Elhallgat a gyerek, majd meg újra kezdi:
„Apukám, hát akkor mért vagyunk mi itten?!”
Nézek a gyerekre
Elszoruló szívvel:
„Édes kisleányom,
Úgysem értenéd meg:
Magyar föld gyermeki
Hazát mért cserélnek!”…
S elhallgat a kérdés
Elhallgat a válasz
Vége a mesének!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése