Este van…
Csillagos egével
Hófehér leplével
Megjött a karácsony.
A gondos gazdasszony
Büszkén tekint végig
Ünnepi kalácson.
Elcsöndesül minden…
Alig-alig szólnak,
Mégis minden beszél,
Mintha lelke lenne
A csillagnak, hónak:
születése napján
Világ-megváltónak.
*
Kis karácsonyfának kigyul a gyertyája.
Éneklő gyereknép az ablakot járja.
Teritett asztalnál ülnek az öregek,
Imádkozás után a beszéd megered.
És folyik a beszéd, csak akkor hallgatnak,
Mikor énekszótól csendül meg az ablak.
Öreg és fiatal ugy hallgat a szóra,
Mintha Tündérország muzsikája szólna.
Megjött a nagy utról a család legénye;
Unszolják, hogy sorát egyik elbeszélje.
Mondja el csodáit nagy Amérikának,
Hová a magyarok drága kincsért járnak.
Van is a legénynek a beszédre gondolja;
Néhol a csodákat még jól meg is toldja.
Könnyük is kicsordul a jó öregeknek,
Hogy a csodás földre ők már nem mehetnek.
A gyereknép pedig csak a száját tátja,
S örül, hogy a sok jót majd egyszer meglátja.
Imádságos estén elborul a lélek,
Jólétről és kincsről hogy igy elbeszélnek.
Odavan a kis ház egész boldogsága,
Méregfogát a vágy a szivükbe vágja.
Nagyot sóhajt egyik a mondóka végén:
„Amerika földjén ünnepelek még én.”
*
Apró, kormos házban
Nagy szivbéli gyászban
Magyarok busulnak.
Nagy Amérikában
Nincs munka a gyárban,
Hát mind szomoruak
Karácsonyi gyertya
Nem gyul ki a házban…
Fölsóhajt az egyik:
„Jobb az óhazában!”
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése