Fényes palotában álmait alussza
Oroszok „szent” cárja.
Fényes palotának mindenik szögletét
Fegyveres úr járja.
Nesztelen léptekkel, figyelő szemekkel
Léptét ezer rójja,
Hogy föl ne rezzenjen királyi álmából
Palota lakója.
És mégis fölrezzen; hideg borzadással
Merően oda néz,
Hol rémes betükkel büneit jegyzi fel
Valami titkos kéz.
Kiabálna, nem tud. Bibor takaróba
Arcát betemetné;
Nehéz a takaró, karja meg nem mozdul,
Habár ugy szeretné!
Lázas homlokára kiül a verejték,
A szive elszorul;
Mindent megigérne, talán meg is adná
Féltében botorul.
Eltünik az irás, pihen a titkos kéz,
De oroszok cárja
Nem tud elaludni, s hajnal derengését
Oly nehezen várja.
Fölveti sokára ég peremén a nap
Bibor takaróját;
Cári palotában a szemfüles őrök
Léptük félve rójják.
Haragos a „szent” cár! Jaj annak, kire most
Haragja találjon!
Hisz’ minden oroszok nagyhatalmu cárján
Nem fog ki egy álom!
Forrás: Kemény György: Száz vers – Magyar énekek az
idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése