Megvolt a temetés…
Tárogató hallgat, máglyatüz kihamvadt.
Hideg márvány alatt pihennek a hamvak…
Kuruc idők lelke suhant el felettünk,
Hogy századok mulva csak visszaszereztünk:
Mi nagy fejedelmünk!
Megvolt a temetés…
Multak emlékétől szentült meg a jelen,
Hogy megjelent köztünk a nagy fejedelem.
Tárogató bugott, tarack is megdördült;
Paripa nyihogott, kuruc kard is csördült.
… De bilincs is zördült…
Megvolt a temetés…
Kuruc koporsókra magyar könnyek hulltak,
S elsirattuk velük, el a dicső multat…
Külsőleg még egyszer haj! kurucok lettünk;
De valóságban már nem lesz többé nekünk:
Se kuruc háborunk, s e nagy fejedelmünk!
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése