1.
Befagyott a patak
Meg a tó.
Nagy, fehér pelyhekben hull a hó.
Megjött a Karácsony:
Van kalács a rácson,
Van dió.
Mint a fényes csillag égi háznak boltján,
Lángol apró gyertya fénylő karácsonyfán.
Mindenütt vigasság, lelki boldogság van,
De legnagyobb talán egy kis, fehér házban.
Két pöttön fiúcska örömében reszket;
Buzgón imádkozik, veti a keresztet.
Lelki boldogságtól ragyognak az orcák,
Mintha megnyílt volna a fényes mennyország.
Csingiling, csingiling…
Csilingel a csengő.
Szava olyan édes,
Hangja messzecsengő.
Csingiling, csingiling…
Megmozdul a kilincs
És az angyal megjő.
Betlehemet hoznak, fölharsan az ének;
Betlehem jászláról csodákat beszélnek.
Az éneklés végén szíves házigazda
A jókívánságot dióval fogadja.
Énekesek jönnek, megzörren az ablak,
A fiúk ijedten ágy alá szaladnak.
Míg az ablak alatt buzgó ének szólal,
Ágy alatt osztoznak almával, dióval.
Gingalang, gingalang…
Falusi templomban
Megkondul a harang,
A szív vele dobban.
Apró, fehér házban
Két fiú álmában
Osztozik boldogan.
2.
Befagyott a patak
Meg a tó.
Nagy, fehér pelyhekben
Hull a hó.
Megjött a karácsony;
Nincs kalács a rácson
Nincs dió.
Elterül az este; a tágas égbolton
Mindenható kertész csillag-koszorút fon.
Hatalmas városban öröm tüze lángol,
Karácsonyi gyertya ragyogón világon.
Csak egy nagy épület terül el sötéten,
Mint a viharfelhő, a város végében.
Gyötrelem tanyája, nyomorúság lakja;
Nincsen abban öröm, nincs karácsonynapja.
Fekete épület csukott ajtajánál
Egy asszony, s két gyermek nagyrégóta áll már.
Reszket az apróság – vásott ruha rajtuk -;
Nagybetegen fekszik odabent az apjuk.
Csingiling, csingiling…
Csilingel a csengő.
Hangja olyan síró,
Szava oly esendő.
Csingiling, csingiling…
De nem nyílik kilincs,
De csak senki nem jő.
Nagyvártatva mégis léptek közelednek,
Ki is szól valaki, hogy miért csöngetnek?
Hallják, de nem értik az idegen nyelvet,
S bezárul az ajtó, hogy mit se felelnek.
Fölzokog az asszony, s vele a két árva;
Lassan elindulnak sírdogálva, fázva.
Amerre fordulnak, ahol elhaladnak:
Karácsonyfa lángol, fényes minden ablak.
Puha, meleg fészek csak őket nem várja,
Csak nekik nem gyúl ki karácsonyfa lángja.
Idegen nép között, falujoktól távol
Nem hozott örömet betlehemi jászol.
El-kivándoroltak jobb sors reményében,
Megsérült az apa a bánya mélyében.
A nagy, komor házban talán él, talán hal…
Egy kenyérre került a gond a családdal.
Gingalang, gingalang…
Komor épületben
Megkondul a harang,
Egy lélek kirebben.
Szegényes, kis házba’
Két apátlan árva
Zokog keservesen.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése