Napszámos vagyok!
Idegenben arcom verejtékén
Szerezgetem a napi kenyeret.
Nem vagyok gyáva, megesik mégis,
Hogy néha a könnyem is megered.
Napszámos vagyok!
Fösvény kézzel fizeti az élet
Keservesen megdolgozott bérem.
Sokszor megcsal, s annyi lelkem sincsen,
Hogy részemet tőle visszakérjem.
Napszámos vagyok!
Serdületlen, apró cselédimnek
Nehéz gonddal kenyérkeresője;
Egy-két percet csak ellop a lelkem,
Hogy szálait néha meg-megszőjje.
Napszámos vagyok!
Szükre szabott, szabad perceimben,
Ha egy-egy hur megrezdül lelkemen:
Idegenben küzd véreimnek
Nótaszóban el-elbeszélgetem.
Napszámos vagyok!
Nem a sovány, verejtékes kenyér,
Nem csupán a szegénység fáj nekem:
Önsorsomban népemet siratom,
Hogy itt oly árva, olyan idegen.
Forrás: Kemény György:
Száz vers – Magyar énekek az idegenben – Cleveland, Ohio 1908.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése