Tündér, álnok, gonosz világ!
Magadhoz mit csalogatsz?
Állapotod merő vakság:
Csak hamis fényt mutogatsz.
Nem indúlok füstöd után,
Gondosb lelkem más jót kíván.
Itt hasztalan tapogatsz.
Nagy nálad a gyönyörűség.
De nagyító üveggel:
Józan szemmel csak kicsinység,
S tele rágó féreggel.
Ne ámítgass, el nem hiszem
Ne kínálgass, el nem veszem,
Tele vesztő méreggel.
Aranyadat se fitogasd,
Földnek pora, sár darab.
Szabadságod se harsogasd.
Szolga vagy és kötött rab.
Hasztalan szót már ne forgass,
Szándékomban ne háborgass,
Nem kell nékem ez a hab.
Istenem a való napfény,
Kiben nincs fogyatkozás.
Ő az öröm, az igaz kény,
Kiben nincs unatkozás.
Ő a fő kincs, mellyet nem ront,
Olly szabadság, mellyet nem bont
Erőszakos változás.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése