Csodát űzött a természet,
Mikor téged alkotott,
Minden szépség ott tenyészett,
Mindent reád aggatott.
A gyöngyvirág homlokodat
Szép fehéren béhinti:
Kinyilt rózsa szép arcádat
Szép lángszínnel éleszti.
Fris nedvökben gyorsan úsznak
Húnyorgó kék szemeid:
Ott is csaknem meggyulladnak,
Szikráztatják tüzeid.
Ajakodon elevenség
Pirúl s csókra ingerel:
Szavaidban az édesség;
Hangzik, szívet érdekel.
Síma márvány kerek állad
Gödröcskével kérkedik:
Hószín nyakad, hószín vállad,
Gyöngy nélkül is tündöklik.
Gyenge mellyed kék erekkel
Oszlik csoda ágokra:
Két emlőid épségekkel
Emelkednek dombokra.
Mint szűz viasz, ollyan kezed,
Szépek gyenge ujjaid:
Karcsú tested, ép termeted,
Szépek piciny lábaid.
Luca! szívem egy bálványa,
Mikor látlak, bámúlok:
Ó! szebb nemnek ragyogványa,
Megvesztettél, rab vagyok.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése