2011. nov. 14.

Sylvester János: Az magyar nipnek, ki ezt olvassa (1541.)



Próféták által szólt rígen néked az Isten,
Az kit igírt, imé vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
Néked azírt ez lűn prófétád, doctorod ez lűn,
Mestered ez most es, mellyet az Isten ada.
Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten
Elveszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.
Itt ez irásban szól mostan es néked ez által,
Hütre hiú mind, hogy senki se mentse magát.
Az ki zsidóúl és görögűl és vígre diákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevit.
Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz,
Itt vagyon az tudomány, melly örök íletet ád.
Lelki kenyír vagyon itt, mellyben mikor íszel, örökké
Ílsz, melly az mennyből szálla, halálra mene.
Az ki teremt tíged, megvált, örök íletet es ád
Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt.
Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,
Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot.
Tígedet ez hozzá viszen s nem hágy, mikor így mond:
Bódogok, eljövetek, vesszetek el, gonoszok.

(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése