Kenyeretlenségtől óvj meg, uram, minket,
A mi házunk népét, a mi gyermekinket.
Kenyeretlenségtől,
Nyomortól, ínségtől,
uram, óvjál minket.
Betevő falatunk panaszos ne légyen,
Ne tapadjon hozzá se önvád, se szégyen,
Özvegy, árva könnye,
Gondoknak özönje
Álomtalan éjen.
A kezünk munkáját, véres verejtékünk,
Áldd meg, te nagy isten! könyörögve kérünk.
Ki adsz vadnak hálást,
A vadonban szállást,
Adj kenyeret nékünk!
A kegy asztaláról hulladék morzsára,
- Melynek földig érő megalázás ára -:
Ne szoruljunk soha
Másoknak mostoha
Kemény jóvoltára.
Egyedül tiédre, a te kegyelmedre,
A te bőven osztó, tápláló kezedre,
Éltető napodra,
Rengő harmatodra,
Síró fellegedre. -
Óvj meg földhöz ragadt lelki szegénységtől,
Amely nem álmodik csak puszta kenyérről.
Ami bennünk lélek,
Az keressen téged
És emelkedjék föl.
Napi munka után intsen nekünk óra,
Fogékony magasztos szárnyalású szóra
Bölcsek ajakáról,
Amely pusztulástól
A lelkünket ójja!
(Forrás: Kiss József: Ünnepnapok – Bp., 1888., Franklin-Társulat Nyomdája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése