Utassy József: Hétpettyes

Korán keltem. Várt a mező.
Selyem szél fújt, lengedező.

Lila volt az ég,
a pillanat,
lila volt minden
az ég alatt:

és kelt a nap, és kelt a nap!
Tombolt a roppant virradat.

Éhes libáim
legelésztek.
Egy kormos kandúr
egerészett.

És egyszer csak kezemre szállt
egy hétpettyes pici bogár.

Ujjam hegyére
sétált lassan.
Rigmust dúdoltam,
dúdolgattam:

Katókám, Katókám,
merre viszel férjhez?
Katicám, katicám,
merre viszel férjhez?"

És álltam ott: tízévesen!
fülig-pirult-szerelmesen.

A hold kutyái
még ugattak.
Katicám elszállt
dél-nyugatnak.

Alig vártam, hazaérjek!
Fölütöttem a térképet.

És belém nyilallt
a gondolat:
de messze estél,
de messze vagy,

de messze is vagy, kedvesem!
Nyakad körül a szél selyem.

Kiültem hát az
út szélére,
és belecsókoltam,
bele én:

belecsókoltam a szélbe!