Új esztendő alkalmatosságával a nagy magyarhoz.
Titkos örök mélység, mellynek kebelébe merűlnek
A nagy idők, s meg visszavetődnek:
Mint tenger színén egy hab támadva lenyomja
Szűntelenűl a másikat, úgy jársz.
Egymást váltva, remény és félelem árad előre
Szívünkben, ha jövőre kinézünk.
Mind rejtek, mind annyi homály, mire virrad az ember.
Vess egy jobb habot egyszer ezekre!
Annyi keservek után támadj a kétes öbölből
Szebbre derűlt víg napja hazánknak!
Támassz olly öröm esztendőt, melly tiszta világgal
A rút bűnnek elossza homályát!
S a földön mászó alacsonyt szégyennel alázza,
Aki magát maga adta el őnként.
Látod, ezért mérészb a gyáva galambokat ölni
A gonosz ölyv és vérbe feredni.
Mint érez szíved? Nagy férfiú! mint dobog érte?
Felnézvén az egekbe, sohajtasz!
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése