lebontott kapualjak alól
a hanyatló napra hunyorogva
csoszognak elő
a kicsi öregasszonyok;
kicsi kosárban lassan barnuló
kenyerekkel,
jönnek az égő képzeletben
bennégők -
összetöpörödve,
életük leltárát motyogva
egy árva átmenekített
mosollyal,
foghíjas harangszóval
a fejük fölött,
jönnek összeterelni
a szétszaladt villamosokat,
tíz ujjon megszámlálni
az emeleteket -
megvannak-e még -
hát az utakat
ki vezeti haza,
ha nem ők?
jönnek fekete-fehérben,
ünnepi ingben
- hátha szembejön
a halál -
egyre csak jönnek
kihagyult kötényben
süllyednek lassan
az aszfalt alá.
(Forrás: mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése