A betü majd minden ma élő s hólt nyelvben az első.
Mostani munkácskám hogy azon kezdődjön ugy illik,
S menjen elébb, amiképen a jó rend hozza magával.
De mint egy szent ember ama látásba tanúlta,
S azt, örök emlékezetre, minékünk ’s hagyta írásban:
Halljuk s tartsuk eszünkbe, szivem! mit mond ő magáról
A mennyekben Ülő: hogy az alfa, az ómega is ő;
Hogy magyarán mondjam ki ’s: ő az első és az utólsó.
Ezt teszi: ő egyedűl ama kezdet s végezet. Amen.
Ha kívánod, elődbe teszem mindjárt magyarábban.
Nincs ugyan ISTENNEK sem kezdete, vége se lészen,
De mindennek, amit rendelt, ő a kezdete, vége ’s.
Mindenek e nagy csúda világon ő általa lettek;
Ugy semmi ’s nincsen, hanem ő érette, teremtve,
Mindenből egyedűl csak az ő dícsérete jő ki.
Ő ad erőt, hogy elindítsuk s végezzük a munkát:
És eszerént nékünk őtőle jő minden ajándék;
Őrá ’s tér mindnyájunktól a dicséret ezérten.
Illik azért, kezdvén dolgunkhoz, hogy őtet imádjuk,
S nékie, végezvén, adjunk hálákat örömmel.
Minthogy példa gyanánt vezérlett engemet Isten,
Annyi töretlen helyen hordozván csúda kezével,
S olly hosszú útamba viselvén gondomat épen,
Az ő nevébe fogok minden dolgomhoz, ehez is.
Ő felsége segít, hogy végre ’s hajtsam egésszen.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése