Halljad, ó áldott Buda! szóllok, el sem
Olthatom forró nagy hevét örömmel
Kedvesen megtelt kebelemnek, ébreszt
A nagy Apolló.
A köz útakból kivezet kezemnél
Fogva, s válláról maga nyújtja lantját,
Énekeltetvén arany új szerencséd
Boldog elértét.
Hol vagyok? Szép föld: nyomozom kevélyebb
Lábbal a Sappho szigetét, s dalomra
A magas dombról magyarúl felelget
A szavas ekhó.
Ó! tehát a szent tudományok immár
Vissza úgy térnek, s lebocsátva felség
Fényeket, nyelvünk ösi drága kincsét
Hangzani kezdik.
Boldogabb sorsból kifogyott Aténát
Hajdan ott hagyván szomorú porában,
Úgy emelték fel becsit a miveltebb
Római nyelvnek.
Szent öröm közben kezeket kinyújtván,
A kilenc múzsák seregekbe önként
Hív barátsággal fiait fogadják
Édes hazánknak.
Tellyes értéssel magok általadják
Titkokat, s mondják magasabb karokból
Sokfelűl édes mieink az áldott
Ritka tanítást.
Hallgat a külső Galeottus és más
Tartományokból jövevény tanítók,
Akiket Mátyás kegyesebb királyunk
Béhoza drágán.
Erre felgerjed Duna, víg habokkal
Zúgja látását, s ezután feloldják
Titkait több kis vizek a jövendő
Boldog időnek.
Ó! tehát könyves szemedet törűljed,
Már öröm s jó kedv mosolyogjon ázott
Képeden, kedves magyarom! Budának
Fénye felépűl.
Itt neveltetvén haza nagy reményét,
Kedvesen fogják ölelő karodról
Bölcseség fejtett eleit rebegni
Magzatid. Innét
Már nagyobb korban buzog a mezőben
Láttatott fegyver-viselő sereggel
Törni szebb testét valamelly vitézebb
Vér a hazáért.
Már nagyobb lelket köz örömre innét
Vár az országlás, s jeles érdemekből
Nádor-ispánság viszi, vagy tetézi
Érseki nagyság.
Béke, csendesség, jutalom felébreszt
Többeket, szép ész, finom íz, tanúlt mű
Boldogúlását azalatt megadják
Bőven hazánknak.
Újra majd Zsigmond hida is felépűl,
Majd siet Rómát vetekedve feljebb
Múlni hét dombon kiterűlt falakkal
A Buda vár is.
Adjad ó Isten! s kötelezz le jobban
Olly kegyességű fejedelmeinkhez,
Akikért ismét hadaink vitéz vért
Ontani készek.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Olthatom forró nagy hevét örömmel
Kedvesen megtelt kebelemnek, ébreszt
A nagy Apolló.
A köz útakból kivezet kezemnél
Fogva, s válláról maga nyújtja lantját,
Énekeltetvén arany új szerencséd
Boldog elértét.
Hol vagyok? Szép föld: nyomozom kevélyebb
Lábbal a Sappho szigetét, s dalomra
A magas dombról magyarúl felelget
A szavas ekhó.
Ó! tehát a szent tudományok immár
Vissza úgy térnek, s lebocsátva felség
Fényeket, nyelvünk ösi drága kincsét
Hangzani kezdik.
Boldogabb sorsból kifogyott Aténát
Hajdan ott hagyván szomorú porában,
Úgy emelték fel becsit a miveltebb
Római nyelvnek.
Szent öröm közben kezeket kinyújtván,
A kilenc múzsák seregekbe önként
Hív barátsággal fiait fogadják
Édes hazánknak.
Tellyes értéssel magok általadják
Titkokat, s mondják magasabb karokból
Sokfelűl édes mieink az áldott
Ritka tanítást.
Hallgat a külső Galeottus és más
Tartományokból jövevény tanítók,
Akiket Mátyás kegyesebb királyunk
Béhoza drágán.
Erre felgerjed Duna, víg habokkal
Zúgja látását, s ezután feloldják
Titkait több kis vizek a jövendő
Boldog időnek.
Ó! tehát könyves szemedet törűljed,
Már öröm s jó kedv mosolyogjon ázott
Képeden, kedves magyarom! Budának
Fénye felépűl.
Itt neveltetvén haza nagy reményét,
Kedvesen fogják ölelő karodról
Bölcseség fejtett eleit rebegni
Magzatid. Innét
Már nagyobb korban buzog a mezőben
Láttatott fegyver-viselő sereggel
Törni szebb testét valamelly vitézebb
Vér a hazáért.
Már nagyobb lelket köz örömre innét
Vár az országlás, s jeles érdemekből
Nádor-ispánság viszi, vagy tetézi
Érseki nagyság.
Béke, csendesség, jutalom felébreszt
Többeket, szép ész, finom íz, tanúlt mű
Boldogúlását azalatt megadják
Bőven hazánknak.
Újra majd Zsigmond hida is felépűl,
Majd siet Rómát vetekedve feljebb
Múlni hét dombon kiterűlt falakkal
A Buda vár is.
Adjad ó Isten! s kötelezz le jobban
Olly kegyességű fejedelmeinkhez,
Akikért ismét hadaink vitéz vért
Ontani készek.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp., Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése