Édes nékem a halál,
Csak a roppant udvarokba
Réműlt szörnyűséggel száll.
Csak az úri nagy házokba:
Ott egyedűl félelmes.
Bétérése gyötrelmes.
Értem úgy jő csendesen,
Mint a tulsó nagy világon
Vélünk kényűlt édesen
Elmulató társaságon
Megörült hív felesem,
Út mutató kedvesem.
Úgy jő vídám arcával,
Úgy nyújt kezet mosolyodva:
És kicsiny világával
Csak e mécset gyengén oltva,
Melly szíves társaimnak,
Ég itten barátimnak.
A testből kivetkezve.
Semmi terhet hogy ne vigyünk:
Édesen ölelkezve
Már azután együtt megyünk
Oda a szebb országba,
Az öröm boldogságba.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése