Halász Szabó Sándor (1920-1996) Andrássy úti fények c. festménye
Az ősz, ha van ilyen még,
az Andrássy út csendjét
halvány aranyba mártja;
ablakból száll a fákra
s lustán elhal az ének;
emberformájú lények
úszkálnak a híg napban;
a lombok jelzik: halkan
áthúz a szél a tájon;
nincs is a táj, csak látom.
Nem is látom, csak érzem.
Érezni is csak vélem.
Mint a levelek, hullnak
két oldalról a házak,
nesz nélkül elterülnek,
a semmivel vegyülnek.
A való a határról
elszáll, mint csíz az ágról.
Mint fürdőző a kádból,
kilépek a világból.
(Forrás: Nyugat 1940. 11. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése