Ha ember életét
Arany kincs védené,
Megőrzeném erősen:
S ha jőne a halál,
Azt nyújtanám oda,
S tovább ballagna tőlem.
De nincs váltság sohol
Ez árnyék életért,
Hijában mit sohajtok?
Ha elrendeltetett
Bizonnyal a halál,
Rakott kincsből mi hasznom?
Iszom, jó bort iszom,
S élem világomat,
Barátimmal vigadva:
S enyelgések között
Vénusnak áldozom
Puhán vetett fris ágyon.
(Forrás: Deákos költők – A Kisfaludy-Társaság Nemzeti Könyvtára – Bp.,Franklin-Társulat, Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda 1914. – mek.oszk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése