Ha
orrom volna tán, mint a kutyának:
Így
meg nem ösmerem saját hazámat.
Ha
fülem volna, finom, mint a nyúlnak,
Titkos
szidások mikor rám zúdulnak.
S
ha volna, mint a sasnak, sas-szemem:
Mit
látok így s mennyit kell sejtenem!
*
S
mit ér, ha rózsáid szagolhatod
S
nem érzesz annál szűzebb illatot.
S
mit ér, ha szellő körülcirógat
S
nem hallasz annál halkabb hangokat.
S
magasból, messziről is élesen,
Ha
nem látom, mit ér az letem.
*
Semmi.
Így átéltem tenger keservet
S
csak hű tudok lenni, mint a kivert eb.
Semmi.
Így vágytam olthatatlanul
S
csak gyáva voltam, gyáva, mint a nyúl.
Napról
álmodtam: bús vakságra keltem
S
csak saskarmokkal mardosom a lelkem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése