Emlékezel
mosolygó rózsaszál,
Emlékezel?
Ha
jártunk együtt, hangos lett a táj,
A
madár szólt az erdő rejtekén
És
búgva mondta: ,,Légy, óh légy enyém!"...
A
madár szólt s mi hiába kerestük,
A
hang űzött s nyomát se leltük estig,
Oh
az a hang!... Te lángragyúlt szemekkel
Mondtad,
hogy várod, míg eljő a reggel,
Mert
érzed, érzed, hogy meg kell talánod...
S
mentünk: kutatni a titkos álmot.
Emlékezel
mosolygó rózsaszál,
Emlékezel?
Körülfogott
a szín, az illatár
És
mintha szállna feléd és felém
És
mintha súgná: ,,Légy, óh légy enyém!...
És
mintha csókra, ölelésre várna:
Hókebelét
a liliom kitárta...
Minden
fehér volt, minden tiszta, szűzi,
S
mi éreztük, mint löki, hajtja, űzi
Egy
érzelem, mely üdvöt adva büntet,
A
mi verődő, szegény szívünket.
Emlékezel
mosolygó rózsaszál,
Emlékezel?
Egyszerre
csönd lett, nem szólt a madár -
S
míg a karom karodba fűztem én,
S
epedve mondtam: ,,Légy, óh légy enyém!...
S
elédborultam átfonva a térded -
Ibolyák,
szegfűk, mind aludni tértek;
A
liliom is harmat között fürödve
Nagy
szégyenlősen húzta kelyheit össze...
S
míg mi merengtünk a bús változáson:
Leszállott
a nappal, hogy ne lásson...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése