Ajkamon
szóba szökken a gondolat,
Mi
ott motoszkál szőke fejedben.
S
a legpompásabb nekem az a falat,
Amiből
előtt te vettél.
Ó,
verset irni is csak akkor van igazi kedvem,
Ha
szó-szemeket hozzá te csipegettél
Etetőajk
édes madaram.
Ha
szádhoz emeled borospoharam
S
pár csöppje ott gyöngyözik ajakadon:
Ó
mennyivel szivesebben,
Mámorosabban
csusztatom.
S
ha te gyujtod meg a cigarettem
S
szippantva belőle nyujtod át:
De
olyan büszkén, de olyan bodrozva szívom tovább,
Hogy
soha még sütkarikát szebbet,
Kerekebbet.
S
estenden nyoszolyádra omoltan,
Alvókabátkád
fodrát ha halkan
Emeli-ejti
a mell:
Egyetlen
sóhajodra a gyertyát
ó
mily gőgös, mily feszülő, mily teli-tág tüdővel
Fuvom
el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése