Tikkasztó,
fojtó éjszakában
A
hold ezüstjét hinti szét.
Hát
élni jó? Hát élni szép?
Olyan
nagyon nehéz a lábam.
Nem
táncol immár, csak tapos...
Olyan
nyílt, egyszerű az élet.
Nincs
benne semmi, semmi mélyebb.
Csak
a halál titokzatos.
S
a holnap lopva itt terem...
Szín
ébred, szürkül, nő a kétség.
Megy
a sötét, jön a Sötétség,
Élet
jön: csupa sejtelem.
Hold
halaványul, hűsszelű
Hajnalba
hajlik... Csak szelíden,
Csak
halkan érintsd gyönge szívem
Halál!
kemény vagy s egyszerű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése